ma megtaláltam a fát, mélylélegzetű. másfél éve kerestem, erre ma véletlenül. ahol ezerszer láttam, ott. nem ereszt ez a város. kemény kis ököl. a virágárus kislány. viharfelhők. eső, napok óta, de sosem ázom. kölcsönpénz, kölcsönsör. kedvesség. a pajzsot előkapni még mindig volna erő, idő - de - ki tanított erre?! -, le a pajzsot, le a p
"egy szép napon a dékán, látván, hogy nagyon unatkozunk, egy pályázattal állított be a kocsmába."
határozottan nem baj, ha a tutunban kulcsár szabó ernő óráiról esik szó. (a napi két doboz a baj, pedig tudhatnád, hogy nem felejtesz.) syl is köhög egész éjszaka.
énekelhetnék többen, de. tehát, azt írja az ember, mondjuk, 99-ben: "szeretlek. nem érdekel az óra ketyegése, nem érdekelnek a díszletek. sárgadinnyét eszem magjával. pusztulok", akkor tíz év múlva már csak úgy matat a szívak közt: "persze, gyáva vagyok. amit adtál, megőrzöm azért, mint kardok villanását a színpad. szeretlek, pusztulok, de érdekel már más is. a mész, a kötőanyagok, huzalok. (huzalrendszerek.) a műszak kis ablaka a nézőtér fölött. igen. ha elfelejtesz mindent, tárgyalunk."
az ember jobban írt tíz évvel ezelőtt. egyetlen előnye a mostani létnek (vagy illúziója): még több embert ismer/szeret. ha! gúnykacajjal balra el lena glass
RSS
balinto 2006, roltheker 2007
[a blog böngészéséhez mozilla firefox javasoltatik]